TÖRTÉNELEM ELŐTTI (AVAGY TÖRTÉNELMI)
ÉKJELEK A PILIS-HEGYSÉGBŐL

A Pilis-hegységben, a Magyarok Nagyasszonya szent hegyén, a 2014-es nyári napfordulókor, a hegyi ösvény agyagmorzsalékai között egy ékjelekkel ÉK‑esített – nem mai – pecsétgyűrűt találtunk.

A gyűrű férfikézre tervezett, bronzból öntött, tükörsima pecsételő része 16x18 mm-es, sarkain lecsapott, majdnem négyzet-alapú.

Az első fényképek elkészültéig a véseteibe iszapolódott agyagberakódást nem távolítottuk el, sejtve, hogy így a gyűrű hitelesebb rajzolatot mutat.

Tisztítás során a belső vonulatáról feketés rétegben patina-szerű kéreg szabadult fel, amely azonban öntéstechnológiára is utalhat. Hogy a gyűrű funkcióját elláthassa, pecsételő részének mellső oldalai megfelelő mértékben le vannak köszörülve, meggyengítve, a kör‑formátumból hátra csiszolva, vagyis viasz (agyag)-pecsételésre alkalmassá téve.

Úgy tűnik, készítői a jelek berajzolásához ékíráshoz használatos eszközöket alkalmaztak, jeleiket elsőként finoman eldolgozott, tükörsima agyagba vagy viaszba nyomták és rajzolták, s ennek megszilárdulását követően készítették el – annak segítségével – a negatív (?) öntőformát, amelyben a megfolyatott bronzot kész pecsétgyűrűként, körkörösen, egy darabban előállíthatták.

S egy különlegesség:
Energetikailag a pecsétgyűrűből az Arcturus állócsillag sugárzása árad, melyet élő ember NEM, legfeljebb, ha hittel, életszentséggel, s ennek megfelelő szimbólumokkal bíró közösség képes létrehozni: (Szőke Lajos: Anonymus-2000).

Az Arcturus a Bootes-csillagkép legfényesebb csillaga, a Szűz csillagkép legjelentősebb őrzőcsillaga, azaz a SZŰZ ŐRZŐJE, s határozottan a Korona csillagkép felé vezet.

Mindezt azért volt szükséges írásba foglalni, mivel magyar népünk arra érdemes vezetői Mátyás királyig tisztában voltak mindezen üzenetek jelentőségével.

S ugyan, miért is tűnik ma olyan különösnek, hogy a mobiltelefon és az internet korában, köztünk élő ŐRZŐK, éppen megszentelt időpontban (nyári napforduló), s éppen a Magyarok Nagyasszonya szent hegyének ösvényén fellelik a Szűz hajdan volt őrzőinek szimbólumát?

Összefüggést vélünk ugyanis felismerni a pecsétgyűrű fellelési helye, s az alig ezer méternyire lévő pilisi Pálosok (volt kolostora) között.

Amennyiben ezen ékjelekkel ÉK‑esített pecsétgyűrűt illetően (amelyet ember által létrehozhatatlan energetikai fényalakja hitelesít), kellő érdeklődés mutatkozik, úgy ezen gyűrűről az eredetére utaló közleményeket, valamint az ezekkel kapcsolatos szakirányú véleményeket, hozzászólásokat, magyarázatokat, kibővített színes füzetecske formájában fogjuk álmatag magyar népünk elé tárni.

(A pecsétgyűrű viaszlenyomata)

 

*

Szakértői vélemények

Marton Veronika, általunk mértékadónak elfogadott sumerológus és magyarságkutató megtisztelő véleménye szerint:

  • „A gyűrű középkori. Az Árpád-korban és végig a magyar középkorban szokásban volt a betűk, számok szárát ékalakban megformálni".
  • „Teljes bizonyossággal, akár jobbról, akár balról nézzük a gyűrűt, ezen bizony az 1534-ben alapított Jézus Társasága (jezsuita) címer van.
    A jezsuiták választották jelvényükül Jézus Krisztus monogramját."

S összefoglalva és kiteljesítve az eddig tudottakat, tanulmányát a következőképpen folytatja:

  • „Az Arcturus az Ökörhajcsár csillagkép legfényesebb csillaga. Valóban a Szűz csillagkép fölött van a mellette lévő Corona Borealissal, a Rózsakerttel, vagyis Mária kertjével. Azt hiszem, az Arcturus nem csupán a Szűz csillagkép, hanem a Corona Borealis őrzője is.
    Úgy vélem, ezek együtt tanácsadó csillagok lehetnek. Mi sajnos 12 csillagképet tartunk csak nyilván, pedig mindenik mögött/előtt volt még egy-egy.
    A sumiroknak 36 (3x12) tanácsadó csillaguk volt. Vajon mi figyelembe vesszük az összes hatását? T.i. ezeken közvetítette a Teremtő (nem az akaratát, hanem a javaslatát,) a tanácsait az emberek felé. A régiek (még a magyarok is) messzemenően figyelembe vették e csillagokat, s aszerint éltek".

 

*

Arra vonatkozóan, hogy Magyarországon az elmúlt ezer esztendőben szokásban volt a betűk, számok szárait, keresztek szárvégeit ékalakban megformálni, mi magunk is szívfacsaró példával szolgálhatunk:

A Kádár-rendszerben szándékkal elhanyagolt és mesterségesen feledésre ítélt nemzeti kegyeleti helyünkön – Pusztamaróton, amelynek lakossága még a 70-es években kihalt –, a helyi temető szinte minden egyes épségben maradt sírjának faragott kövein a mi pecsétgyűrűnkhöz váltig hasonlatos, (de immár tökéletesen szimmetrikus) ékformájú kereszt-ábrázolás és IHS-felirat látható.

Mindez abban a hatalom által lekezelt Pusztamarót faluban (Bajna és Bajót falvak környékén), ahol a Mohácsi vészt követően a feldühödött török sereg utólérte a menekülő magyarságot, s ahol a becslések szerint 15000 legyilkolt magyar ember maradványait rejti a föld, akiket a 25000 menekülő közül helyben megöltek, míg a többieket, (asszonyokat és gyerekeket) rabszíjon elhurcolták.

S még egyre csodálkozunk azon, hogy a törökök testvér-népként kezelik, s hogy mennyire szeretik a magyarokat? Hiszen szinte valamennyi mai török család ereiben magyar vér is folyik!

De vajon az eltelt majd 500 év alatt, s különösképpen a legutóbbi két szabados emberöltő alatt, tettek-e valamit is a hazai keresztény egyházak az itt legyilkoltak lelkeinek lecsendesítéséért?

*

Teljességgel igaz a megállapítás, hogy e pecsétgyűrű rajzolatát a keresztény jezsuita rend választotta méltó szimbólumául.
Ám amennyiben összehasonlítjuk a most fellelt bronz pecsétgyűrű „szabados" rajzolatait és vonalvezetését az igen merev és felettébb kötött jezsuita szertartásrend saját későbbi, tökéletes szimmetriát mutató, mérnöki pontossággal megtervezett szimbólumképével (amely egy néhányszáz éves ezüst tégely fedelén található) – lásd az alábbi két fényképet –, önként adódik a felismerés, hogy a szigorúan szabályzott középkori szerzetesrendek egyike sem engedhetett volna meg magának olyan lazaságot, hogy ilyen szabadosan megalkotott szimbólumot adjon ki a kezei közül, mint a pecsétgyűrű rajzolata.

Feltételezhető tehát, hogy a jezsuiták által választott szimbólum a jezsuita rend megalakulása előtt már létezett, s talán valamely egészen más szerepet tölthetett be.

Jelzett, ősibb szerepkörben pedig – úgy tűnik –, nem a szimmetria, nem a latin kezdőbetűk kiemelése, s talán nem is a kereszt szimbólum volt lényeges, illetőleg valamennyi jel saját lényegiséggel szolgált.
Nos, ugyanezt alább, magával a pecsétgyűrű-rajzolat „vonalvezetésével" próbáljuk igazolni.

*

Előfeltevéseként fogalmazzuk meg, hogy e pecsétgyűrű készítője jóval a jezsuita rend szimbólummegválasztása előtt élhetett, s eme ősidejű („kezdetleges") pecsétgyűrű-jelből születhetett meg a tökélyre fejlesztett IHS-jelkép.

Valószínűsíthetően a pecsétgyűrű idősebb a jezsuita rendnél, de – attól függetlenül, hogy maga a kereszt nem római kori találmány, hanem az emberiség többtízezer éves, ősidejű szimbóluma –, vélhetően nem idősebb az őskeresztényi, azaz: a Krisztusi időknél.

Európai ember, a latin betűk ismeretében, (gyermekkorától az ujjaiba rögzült mozdulatokkal) vajon miként kezdene hozzá egy ilyen pecsétgyűrű kereszt-szimbólumának és IHS-jelének viaszba vagy agyagba rajzolásához:

A legnyilvánvalóbban elsőként a kereszt függőleges hosszanti szárát, majd annak a vízszintes vonalát rajzolná meg, ezt követően látná el a végeiket ékjelekkel, s szintúgy függőleges vonalvezetéssel az I-H, végül az S betűt formálná.

Ezzel szemben a bronz pecsétgyűrű készítője – feltehetően az ékírás ismeretében, avagy kora örökül kapott, s szigorúan kötött hagyományai szerint –

  • Elsőként a baloldali, majd a felső, utána pedig a jobb szélső ékjelet nyomta bele a képlékeny formába, a függőleges és vízszintes szárak teljes figyelmen kívül hagyásával.
  • Ezt követően nyomta bele a formába a kereszt függőleges vonalát olyan határozottsággal, hogy határozott mozdulata megsértette a pecsétjel leendő keretét is. Közben a kereszt vízszintes vonalára semmi figyelmet nem szentelt, a későbbiekben sem.
    Majd berajzolta a keresztet tartó alsó vízszintes vonalat, vagyis a leendő „H-betű" vízszintes közbenső részét.
  • Utána egymást követően formába nyomta az I - H betűk 3 felső ékjelét, majd következett az I - H betűk alsó felének 3 ékjele.
    Jól követhetően tehát semmi figyelmet nem fordított az I - H betűk függőleges szárainak megfor­málásra, s azok ilyenformán az egyes ékjelek továbbhúzásakor alakultak ki, vagyis mintegy „mellékesen" jöttek létre.
  • Végül belenyomta a formába az S-betűt, érdekes módon különös figyelmet szentelve az ily módon kialakuló „kígyó" határozott fejének és visszahajló farkának.

Tudván, hogy mi magunk a kereszt jelének elkészülte után elsőként az I - H betűk függőleges szárait rajzolnánk meg, megkockáztatható az a feltételezés is, miszerint e gyűrű készítője figyelemre sem méltatta a latin betűket, vagy pedig fogalma sem volt azokról.

 

Önmagában a feszület függőleges szára igen emelkedett misztériumként – avagy Üzenetként – is értelmezhető. Ezen „olvasata" szerint e legfontosabb köldökzsinór amiatt lépi túl a pecsételőrész felső keretét, mivelhogy „azon túli", azaz mennyei csatornaként köti össze az eget a földiessel, (az emberi világot az égi világgal).
Ez esetben a legfelső ékjel szándékkal kissé „féloldalra sikeredett", mintegy utalva ezzel arra, hogy földi közegben az égi üzenetek (ember által) félresikerülhetnek, téves értelmezést kaphatnak. Azaz: az ember által alkotott törvények nincsenek fedésben az Égi Törvényekkel. (Emiatt a legfelső, formába nyomott ékjel lefelé tartó, kifutó szára félrecsúszva, „öntörvényűen" az „égi csatorna" mellett tart lefelé, vagyis így lett a puha formába belevezetve).
Ne feledjük, hogy e súlyos hiba a képlékeny, puha formában 5-10 másodpercen belül kijavítható lett volna, de bronzba öntve már nem. Hogy mégis így hagyták, annak pedig OKA lehetett – pl. ez volt az igen képzett megrendelő kívánsága –, hiszen pecsételő gyűrűt bronzból a régi időkben sem akárki csináltathatott).

Egy ilyen pecsétgyűrű elkészítését még a mai világban is hosszas megbeszélések előznék meg.

S csak ha ezen bekezdéseket elhanyagoljuk, akkor jelenthetnénk ki, hogy éppen ez a pecsétgyűrű egy félresikerült, megrendelőnek nem megfelelő, „rontott" példány, azaz egy mestermunka gyakorlópéldánya.

*

Paksi Zoltán, neves asztrozófus megerősíti Marton Veronika sorait, s jelentőségteljes részlettel egészíti ki azokat:
„Az Ökörhajcsár csillagkép a kiemelkedő lelkek helye. Ha valakinek ez a csillagkép volt a születése pillanatában a legmagasabb ponton, akkor ebben az életében van lehetősége a kilépésre".

*

A pecsétgyűrű – mai olvasatunk szerint – S betűnek tekinthető kígyó motívumával kapcsolatosan érdekes lehet Holps véleménye, aki kiemeli a magyaroknál a fehér kígyó jelentéstöbbletét:
„A fehér kígyó egy nagyon régi hagyomány szakrális védőállata, szent helyek őrzője".

Ugyanezzel kapcsolatosan Molnár V. József Világ-virág című munkája szerint a fehér kígyó, a kígyóspirál különleges magyar vonatkozása:
„A pilisi hagyományban a fehér kígyó meghatározott ciklusokban felkúszik földalatti birodalmából és körbekeríti a Pilist, mint a magyarok szent helyét. Védőfénnyel körbezárja a spirituális magot".
Az Árpád-házi pénzeken is jelen van a négy égtáj közepén a szent központtal, azzal a szent hellyel, amit az a bizonyos fehér kígyó világos kerítéssel kerített körbe. Jelezve, hogy itt a rítus érvényes, hogy az őskirály és magyar nemzetsége az égi tudás birtokában lehessen.

A fehér kígyó adta át fehér ruháját a „magyar barátoknak" – a pálosoknak – és a ruhán keresztül a tudását is.

A kígyó az idő, az időtlenség, a szellemi út, szellemkör, androgün állata, s a szentség, a karizma őrző-védő állata.

A kígyóval kapcsolatos jelkép a kísértés is, de az csak a kígyó „felső ruhája". Beavató állat. A tudást megmutató, megvilágosító jelkép.
(Márpedig e pecsétgyűrű „S-betűjének" vízszintes olvasata a maga teljességében egy valóságos kígyó)!

*

A pecsétgyűrű alsó 3, szegeknek tűnő jeleiről:
Vannak vélemények, melyek szerint a 3 alsó, széttartó ékjel (avagy annak vízszintes formátuma) a Dícséret szimbóluma. (S ez igen-igen ősi hagyaték)! Más vélemények szerint ezen jelcsoport stilizáltan emlékeztethet a magyar címer hármashalmára (is). Meglehet, hogy a 3 ék Jézus keresztre feszítésével van összefüggésben. Ez esetben a kezébe vert két és a lábaiba vert egy, összesen 3 szöget jelképezheti. (Ezért lehet két szög egymáshoz közelebb, ezek lehettek a kezébe vert szögek).

*

Bioenergetikailag nyilvánvaló, hogy e pecsétgyűrű sugárzó energetikai fényalakját a későbbi, merev szabályzókkal belső korlátok közé kényszerített jezsuita szerzetesrend nem volt képes továbbvinni.
A jelképükként választott összeállítás mögött rejlő ősi tudás tehát elveszett, hiszen – mint minden egyéb más szerzetesrendnek –, a továbbiakban legfőbb gondjuk a szilárd belső rendi fegyelem szem előtt tartása lett.

*

Internetről tudjuk, hogy valahonnan az országból egy ehhez a gyűrűhöz váltig hasonlatos formájú, ékjeles rajzolatú, bronz pecsétgyűrű szintén előkerült. (fellelési helye, időpontja, s a szerencsés megtaláló ismeretlen.)

 

További információk a Van egy folyó című kiadványban.

 

A fényképeket készítette: Polgár Csaba

Szerkesztette: Pataricza Zsolt