AZ EMELKEDÉS ÉS SÜLLYEDÉS
(TISZTULÁS ÉS ELSZENNYEZŐDÉS) HÉT FOKOZATA

Kedves ismerősömet gyermekéveiben ily módon tanítgatta a nagymamája: „Kislányom" nem kosz az, amit a víz lemos"!

E Tanítás részint amiatt figyelemre méltó, nehogy az ember bevezesse az „alantas munka" fogalmát, másrészt ráirányítja figyelmünket arra, hogy az egész társadalmunk – eléggé helytelenül – a víz által lemosható „koszolódás" felszínes kezelésére rendezkedett be.

Ez pedig csupán az első fokozat, amely a Testről szól.

 

Az első fokozat:

A szépítkezés, a fehér fogak, a fodrászat, a kozmetikumok, külsőségek, burok, álarc és „máz" nőknél és férfiaknál egyaránt, a haj csillogásától a lábujjakig.

Természetesen mindez nagyon fontos, s emberi kapcsolataink, érzelmeink jelentős fogódzóit tartalmazza, képviseli. De ez csupán az ALAP, nem szabadna itt megállni, s megrekedni, mert a Test tisztántartásától a Megtisztult Létezés még igen messze esik.

Lesújtó, s majdnem hihetetlen: legtöbb lélektestvérünk esetében, tudatában, elképzeléseiben ennek az első szintnek a társadalmi normák szerinti teljesítése nem az Alapot, hanem a csúcsot jelenti.
Többre nem telik, a többség figyelme nem terjed ennél tovább.

Összegezve: A tisztulás első fokozatának, a testi tisztaságnak eszközei; lehetőségei: a víz, a szappan, a tisztálkodás, vagyis a fizikai testünk ápolása.

 

A második fokozat: (s íme itt kezdődik az, amelyre kedves ismerősöm nagymamája, ősi bölcsességgel utalt).

Az átlagember a hétköznapi megszokott tevékenységeit „legjobb tudása" szerint elvégezheti anélkül, hogy e második fokozatról tudomása lenne. Pedig mindazzal, ami itt tisztul vagy szennyeződik, előbb - utóbb szembesülnie kell.

A testközeli vagy távolabbi aurák állapotjelzői ezek; a testrészek, szervek helyi fájdalmainak „munkaterületei" a fél-anyagi szintű „megérzésektől" a „majdnem" – fájdalom tompa érzésétől az elviselhetetlen állapotokig: bármiféle, testünkben zajló kellemes vagy kellemetlen folyamat, amelyet másoknak „át lehet adni", amelyet másoktól „át lehet venni", s amelybe „bele lehet nyúlni".

Tarkófájás, torokkaparás, ízületi fájdalmak, „elkapni" egy megfázást, stb. Amikor prosztatafájdalom árad valaki esernyőjéből, kalapjából – annak érintésekor –, amikor valaki székébe beleülve ezt követőn három napig fáj a derekunk, ha egy író könyvét olvasva egy hétig aranyerünk lesz, ha egy kellemetlen vendég összhatásban „nyomot hagy" bennünk, … s kár is sorolni.

De éppen ilyenformán, ugyanezen szint tisztaságát jelzi, ha valakinek a társaságában szívesen tartózkodunk, valaki közelében elmúlnak a testi fájdalmaink, vagy békességre lelünk.

E szinten „hatnak" a különféle „energiák" százai, a gyógyvizek és szenteltvizek, s a múltban ide tartozott a mágia egy része és a „boszorkányság" is.

E, második fokozatot illetően oly nagy a tudatlanság – s éppen ezért oly nagy az elszennyeződés mértéke is –, hogy az egész emberi világ úgy fest, mintha a füléig egy latrinában ülne, s egy-egy átlagember ezen a szinten úgy néz ki, mint a legszakadtabb, egy éve mosdatlan hajléktalan.

S közben az első, (testi) fokozaton lehet az ember intellektuális híresség, világi szépség, köztiszteletben álló orvos; a burok, a testi szint, a „máz" mögött – e, második fokozaton –, ha ez is tudott lenne, ő lenne a legszánnivalóbb figura a környezetében.

Meglehet, hogy jobb, ha erről nem tud a többség?

Erre a kérdésre nem érkezik válasz, de ne gondoljunk, hogy jobb, ha a Tanítók sem tudnak erről.

Ezen a második szinten a tisztuláshoz jelentős mértékben hozzájárul a testi vágyak és ösztönerők kordában tartása, s a Test szeretetteljes fegyelmezése.
Ide tartozik a Teljes értékű táplálkozás, vagyis:

  • a tekintet erejének táplálása szép látványokkal,
  • a hallás szervének táplálása békítő, szép zenével, a természet madárdalaival vagy a CSEND - del,
  • az illatok, ízek választékának bővítése, megismerése,
  • a tapintás érzékszervének táplálása simogatással,
  • az önfegyelem meditációs, koncentrációs ereje,
  • a gyógyító, békítő, melegítő emberi kapcsolatok,
  • a „taszítások" kerülése, s a vonzódás érzetekre ható bűvölete.

Mindezen tisztulási lehetőségek, s az esetleges elszennyeződések az első és harmadik fokozaton is hatnak.

 

A harmadik fokozat: az érzelmi területeket, (asztrális aurákat) érinti.

Ezen a „szinten" már távolság sem létezik, 20000 km-t, 3-4 másodperc alatt át lehet hidalni.

Ezen a „szinten" mindegyikünk rendelkezik egy alig változó, „berögzült", állandósított „öltözettel", amely szép is lehet, s csúnya is. A többségnél ez az „öltözet" eléggé feslett, piszkos és szakadozott, akár a metrón, egy éve ragacsos ruhában utazó szobafestő öltözéke.

Erre az alig változó „öltözetre", (berögzültségre) rakodnak rá a napi örömök, (s általuk tisztulunk egy kicsit), vagy a napi félelmek, görcsök, gyötrelmek, amelyek esetenként jellemzőek ránk, (s ekkor sajnos éppen süllyedünk, szennyeződünk).

Ha valamelyikünk (e fokozat Erejét felismerve) rendesen dolgozik önmagán, naponta új ruhában jelenhet meg, e harmadik fokozaton ragyogóra tisztulhat, (hiszen ami ezen a szinten történik, azzal előbb-utóbb szembesülni kell).

A második fokozathoz képest ezen a harmadik fokozaton több az aggályoskodó, több az önelégült és az elvetemedett ember, mert e fokozaton a legnagyobb ragacsot az „ezotéria" jelenti.

Tisztíthat, s tisztán tarthat a megalapozott imádság is, de e „szinten" a valóban igényes ember meglehetősen ritka.

Nagyon nagy itt a felelősség, s ebből talán megérthetjük, miért is imádkoztak olykor estétől-reggelig, térden állva a Szent királyaink és királyleányaik.

Összességében: aki e fokozaton ragacsos marad, azon majd (a földi életét követően) segít a „tisztítótűz", de az állítólag kellemetlen is lehet.

 

Negyedik fokozat:

A gondolati, (mentális) tisztaság, manapság inkább szabadosság, elszennyeződés, egoizmus.
(A tisztaság a ritkább).

Ez a fokozat, ha erősebben elszennyeződik, az elsőtől az ötödik fokozatig erőteljesen „visszaüt" (lásd: a „Hol kezdődik a felelősségünk" című fejezet)!

Ez a fokozat olyan örömöket, avagy salakot képes termelni, amely az egész földi életünkön jóval túlmutat.

Amennyiben szennyeződésről, „koszolódásról" van szó, ez a „lelki - érzelmi", (Életet követő) „tisztítótűz" által kitisztíthatatlan, nem úgy, mint az előbbi fokozatok.

A mocskolódó, trágár beszéd, Isten nevének felelőtlen ajkunkra vétele, isteni ÉN - ünk, kultúránk, hagyományaink, Emberségünk semmibe vétele, lealacsonyítása, stb. Mindezekre képes az e „szinten" elszennyeződött ember, s az esetek zömében képes (a nála lényegesen tisztességesebb) állati szintek alá süllyedni.

A többiek nagy szerencséje, hogy az ilyen emberről árulkodnak az arcvonásai, kimondott szavai, s az ilyen, intuitív megérzéssel elkerülhető;
Összegezve: A tisztulás lehetősége ezen a negyedik fokozaton a gondolataink tisztaságát jelenti.

Tudatos odafigyeléssel e téren az önfegyelem hamar megszokható, s igazi Lelki igényünkké nemesedhet a negatív megnyilvánulások, helyek és emberek kerülése.

 

Az ötödik fokozat:

Az ötödik az OK - sági, karmikus (kauzális) fokozat, (ahová az előző földi megnyilvánulásaink tisztaságát vagy elszennyeződését „átvittük", s immár itt, ezen OKOK - ból lesz az OKOZAT).

E fokozat tisztasága lehet kiemelt Feladat, mások érdekében tett vállalás, Felajánlás, de ugyanezeket jelentheti negatív értelemben az OK - sági elszennyeződés is, amely az életünk nem várt pillanataiban ránk szakad. Akárhogyan is történik, az ilyen esetekben biztosak lehetünk abban, hogy ami történik, az valamely múltbéli viselkedésünk itt és most megnyilvánuló eredménye, jó avagy rossz vonzata, amelyeket illetően – legyen bár jó vagy rossz –, kellő tapasztalással még nem rendelkezünk.

A Tisztulás lehetősége ezen az ötödik fokozaton az előző négy fokozat alakítása, jobbítása, különösképpen az áldozatvállalás, odaadás, segítő szándék, felajánlás és Szeretet - adás felvállalásával.

 

A hatodik fokozat:

A hatodik fokozat a Krisztus - tükröztetés, avagy a Krisztus elleni tükröztetés.

Az emberi Érték – mai elképzeléseink szerint – viszonylag ritka, az emberi Bűn – mai elképzeléseink szerint – igen gyakori, de ezektől függetlenül, minden következő életünkben tiszta lappal indulunk.

Krisztusi Érték és Krisztus ellen elkövetett Bűn életek során át követi az embert, s méltó Élethullámzás esetén, megfelelő tanulási, változtatási, társkapcsolati lehetőségek közepette Megnyilvánul! Az előző esetben az embert emeli, az utóbbi esetben bekeni sárral.

Ez a sár annál erőteljesebb, minél intenzívebb az illetőben az önmaga által fenntartott – tudat alatti – görcs, önmarcangolás, lelkiismereti kétség. Vagyis mindez azért jelentkezik ily módon, mert az illető önmagával nem boldogul, (önmagának képtelen megbocsátani?).

Ezen a „szinten" a Krisztus megvalósítása nem Krisztust jelenti, s a Krisztus elleni tükröztetés nem a sátánt jelenti. Mert embernél ezek nem tartós állapotok.

Ezen a „szinten" az elszennyeződés szerencsénkre ritka. Ez egy átlagembert nemigen veszélyeztet, s ezen a „szinten" még egy hétpróbás bűnöző is tiszta.

Akiket súlyos, hatodik fokozatú megpróbáltatás terhel, azok az előző öt fokozaton teljesen tiszták, emberszeretők, alázatosak, szeretetre méltók is lehetnek, örömeik, súlyuk, terhük csupán őket, magukat illeti.

Ezen a hatodik fokozaton az elszennyeződés lényege előlünk rejtett folyamat eredménye.

Tisztulást jelenthetnek a nyílt, őszinte próbálkozások, kapcsolatteremtésben a feltétlen őszinteség, a feltétel nélküli odaadás és Szeretet - adó képesség fejlesztése, az EGO Erejének leépítése, s az EGO Erejének következetes feloldása.

 

A hetedik fokozat:

A tisztulás és elszennyeződés hetedik fokozata?

Erről e sorok írója nem tud mit mondani.

A hetedik fokozatú Tisztaságot ember igen ritkán éri el, ritkán képes tükröztetni. Ez tán a Nirvánába történő átmenet előfeltétele (?). Meglehet, hogy amennyiben tartós, úgy az újraszületések körforgásából való kilépést jelenti (?).

Feltételezhetően süllyedés - ként, Bűn - ként egyes - egyedül az Emberi Főbűn tartozik ide.

Ha ez így igaz lenne, akkor sajnos igen sok embert érint, s ezzel egy életen át is lehet szenvedni.

Az Emberi Főbűn az, ha valaki önmagának „képtelen megbocsátani", (vagyis felülbírálja Isten Akaratát).

Teremtő Atyánk ugyanis nekünk még a Földre születésünk előtt megbocsátott, hallatlan vakmerőség tehát – esetleg még büszkén hangoztatni is –, hogy valaki önmagának „nem tud", vagy „sohasem lesz képes" megbocsátani.

Nos, amennyiben e feltételezés igaz lenne, úgy egy tapasztalást szükséges közreadni: jelenleg Magyarországon minden tíz ember közül nyolc azért beteg, mert önmaguknak nem képesek megbocsátani.

Nem biztos, hogy e hetedik fokozatot jól fogtuk meg, nem biztos, hogy jól közelítettük meg, de azért érdemes ezen elgondolkodni.

A hetedik fokozaton a Tisztulás lehetőségét rejti az EGO Erejének kordában tartása, a megbocsátás bőkezű gyakorlása, s a születő Alázat.

Amennyiben a megbocsátás mellett képessé válunk önmagunknak is megbocsátani, s képessé válunk őszintén kimondani, hogy: „Uram, a Te Akaratod érvényesüljön, ne az enyém!", akkor e fokozat miatt nem kell többé aggodalmaskodnunk.

 

Elszennyeződésünk tehát hét, egymástól eltérő fokozaton keresztül lehetséges, Tisztulásunk hét, egymástól eltérő fokozaton keresztül történik.

Feladatunk a Földön akkor nem lesz többé, ha a süllyedésünk – ( testi valónktól független), 2-től 7-ig terjedő fokozatok valamennyi lehetséges állapotát feltártuk, s megszüntettük, a tisztulás maximális mértékét pedig a földi életünk végére képessé váltunk – (a testi valónktól független), – 2-től 7-ig terjedő fokozatig megteremteni és fenntartani).

S ismételni nagyon szükséges: e folyamatok kapcsán legkevésbé tehát az első fokozat eredményessége számít, amelyre jelenlegi társadalmi berendezkedésünk a legnagyobb gondot fordítja.

 

Életünk folyamán az esetleges emelkedés nagyszerűsége embertől - Istenig ne tévesszen meg senkit. A valóságos helyzet feltehetően nem ilyen egyszerű!

A Hierarchikus sorban, (s jelentsen ez bármiféle további esélyt, lehetőséget és dimenziókat), ember, földi testben, nemhogy Isten Dimenzióit, de még az (ember - feletti legkézenfekvőbb) angyali dimenziókat sem érheti el!

Ezen felül Isten Dimenziója megnevezhetetlen, s Azt teremtett szellem – bármiként megfeszülne is –, el nem érheti.

Isten kicsiny szellemi szikrácskája bennünk Él, s ez számunkra legyen elegendő!

Létezik egy kód, egy dimenzionális nyelvezet, amelyet az emberen kívül valamennyi ember - feletti dimenzió ismer, s érdekünkben alkalmaz. Ebből kiderül, hogy az ember - feletti fokozatok a következő sorrendiséggel kezdődnek: angyalok, arkangyalok, kerubok, szeráfok, stb… S ez eleddig még csupán csak a kezdet. Ezért célszerűbb, ha mindenre, ami valóban felettünk, (s nem alattunk) helyezkedik el, egységesen a FÉNY kifejezést alkalmazzuk.

(Egyébként annak is önálló dimenzionális kódja van, ha az ember a földi élete folyamán a nulláról képtelen elemelkedni, s annak is, ha az ember inkább alulról próbálja azt „megközelíteni").

Összefoglalva, tehát:
Amikor mi „emelkedésről" beszélünk, s bennünk az valóban meg is történik, akkor a FÉNY felé való törekvésünkben az embertől - Istenig terjedő fokozatok megnevezésével legfeljebb ha annak méltó kifejezéséig juthatunk el, hogy az ember - feletti legelső szintet; az angyali dimenziót milyen mértékben sikerült (a földi életünk méltó megvalósításával) megközelítenünk.

Az, hogy különféle rítusok és mágia alkalmazásával, különféle beavatások során, illetve a földi testünk halálát követően eljutunk a FÉNY - be, esetleg valaki olvasni képes az Akasha-krónikából; azoknak az emberközeli állapotoknak a megközelítését minősíti, amelyek során az éteri és asztrális (lelki) tartományokon keresztül, a tudattartalmunk alapján; a gondolataink és érzelmeink tisztaságával az Utunkat egyengethetjük „felfelé", (avagy alázat hiányában a méltatlan dimenziók felé), mégse feledjük azonban, hogy lelki dimenziókról van szó, vagyis (ősi megfogalmazás szerint): „a mennyek országa és a pokol bennünk található".

 

 

Volt egyszer egy Ember

Jó barátságban voltunk. Immár nincs közöttünk. Azon kevesek egyike volt Ő, akinek nevét jegyezni fogja a történelem. S amikorra majd római főpapok és pápák sorát, s bennünket valamennyiünket megettek a kukacok, akkor fog a neve felragyogni.

Kevés olyan ember volt az egyházszervezet munkásai között, (magam a XX. században rajta kívül csak egy német papról tudok), aki egyházi zsinat előtt kétségbevonta Jusztinianusz kétes értékű intézkedéseit, s ki merte jelenteni, hogy szerinte Isten vagy személyválogató, vagy pedig létezik a reinkarnáció.

Pap volt, a jó papok közül való.
Bármiféle szócséplést mellőzve álljék itt a saját, napilapokban megjelent üzenete:

Búcsúzom

Nem azért, mert bármi problémám lenne Dunaföldvárral, főként nem erkölcsi, anyagi okok miatt.

Búcsúznom kell, mert hiszem, hogy Isten akaratából, kegyelméből az ember többször megszülethet a Földön. Emiatt kell búcsúznom Földvártól és a papi hivatásomtól is.

Aki ezzel együtt el tud fogadni, és szeretné velem a kapcsolatot tartani, elérhet...

Horváth Béla
volt római katolikus plébános

Fenti búcsúszavaiból immár csupán az utolsó, aláhúzott szó nem igaz.

Szőke Lajos